Ki adja el magát az ördögnek a hatalomért? - A budapesti 10 ezüstpénz…..
Ki adja el magát az ördögnek a hatalomért?
A budapesti 10 ezüstpénz…..
Ugyan a végeredményt kihirdette az NVI, mégse nyugodott meg
a közvélemény a Főpolgármester személyével kapcsolatban. Nem tudjuk lesz-e újra
számolás, s azt sem, hogy változhat-e a kimenetel. Mostani témánk tekintetében
ez most mellékes is, ugyanis akár Vitézy akár Karácsony vezeti majd Budapestet,
ugyanabba a cicaharcba fog beletenyerelni.
Az alábbi grafikán láthatjátok az erőviszonyokat, a frakciók
feltételezett vezetőit, valamint egy 5 lehetséges koalíciós felállást a
Közgyűlésben. Ebből két olyan variáció van, ahol meg lehet a 17 fős többség és
három olyan, ahol karcsú az összeborulás. Azonban a két használható kimenetel
is olyan, hogy azt a felek arcvesztés nélkül igen nehezen tudják összehozni.
Tetszik, nem tetszik az a vegytiszta helyzet, hogy a Tisza támogatása nélkül
egyik oldal sem tud érdemi döntéshez jutni még egy írószer beszerzésről sem.
Nézzük a két, többséggel rendelkező verziót.
„A” verzió: Karácsony-Tisza párt-Kutyák (20 fős többség)
Ebben a felállásban húsz képviselővel egy nagyon kényelmes
többség jöhetne létre Karácsony Gergely mögött, ami biztosítaná hosszú távon a
működést. Azonban ehhez az kell, hogy KariGeri és a DK befeküdjön a Magyar Péter
féle pártnak és az ő csecsén csüngve dolgozzanak kéz a kézben évekig. Tenniük
kell ezt úgy, hogy a Tisza konkrétan kifilézte a Gyurcsány vezette pártot országosan,
nem mellesleg lealázta a teljes ellenzéket. Ennek fényében több mint ciki lenne
épp a Tisza pártnál kuncsorogni annak érdekében, hogy meg legyen a Közgyűlési
többsége a Főpolgármesternek. Az, hogy ehhez milyen képet vágna a letarolt
MSZP, vagy a Jobbik/Momentum maradéka, az mára már másodlagos kérdés. Ne
feledjük azt sem, hogy Dobrev, Gyurcsány de a teljes DK, verbálisan hadosztályokkal
támadta magyar Pétert személyében és a támogatóit is. A DK-s Molnár Csaba a
kampányban kifejezetten azt a feladatot kapta, hogy üsse-vágja a Tisza pártot reggel,
délben és este. Annyi pénzt elköltöttek erre a facebook felületeken, mint az
összes többi ellenzéki erő. Nos ezek után arcvesztés nélkül leülni és
koalícióra lépni hmmm véleményem szerint egyenlő a politikai öngyilkossággal.
De ki tudja?
„B” verzió: Vitézy-Fidesz-Tisza párt (23 fős többség)
Na ez a lehetőség sem festene túl jól egyik politikus
rezüméjében sem, az már biztos. Képzeljük el, ahogy a Fidesz és Vitézy smúzol
Magyar Péternek arról, hogy figyu papi toljuk már együtt a közgyűlési szekeret
jó? Dehogy jó. Még Vitézy csak-csak,
hiszen szignifikáns kijelentésekkel nem támadta a Tiszát, ellenben a
kormánypárt minden követ megmozgat a mai napig is ez ügyben. Ezek fényében
nyugodtan mondhatjuk, hogy Szentkirályi Alexandráéknak igen nehéz lenne elmagyarázni
a Fideszes választók felé miért is működnek együtt a „patás ördöggel” akár csak
ügyek mentén is. Igen, a kormánypárt is (ahogy a Dk is) átlépet egy olyan vörös
vonalat a Tisza párttal kapcsolatban, ahonnan nagyon nincs visszaút. De Ab ovo
képzeljük magunk elé a képet, ahogy ez a három szereplő egyeztet a fő
kérdésekről (költségvetés, tisztségek, cégvezetők kinevezése), hát milyen szürreális
festmény lenne nem? Szentkirályi és Magyar Péter konszenzusos döntést hoz a
Főkefe vezérigazgatójáról…..hmm kétlem , hogy ezt tolerálná bármelyik párt
szavazótábora. És a kormánypárti médiáról még nem is ejtettünk szót, aki előbb
Vitézyt ekézte (mértékkel) amíg Alexandra versenyben volt, aztán jött a „szakmailag
jó vezető” duma, miután Szandi visszalépett.
Aztán ennyike Hölgyek/Urak, nagyon nincs harmadik lehetőség.
Ebből az „alapanyagból” kell most a szereplőknek összefőzni egy olyan levest,
amit le kellene nyeletni a budapesti választópolgárokkal, akik között olyan
mély kampányszakadék tátong, mint a Marianna árok! És most lehet jönni azzal a sokat
mantrázott süketeléssel, amit ilyenkor a politikusok leművelnek, miszerint „majd
ügyek mentén együttműködünk”. Ahha. Hát hogyne. Ezzel csak az a gáz, hogy az
embereket nem az érdekli, meg tudnak-e egyezni 3 méter járda felújításában.
Mert azt kb. pont leszarja az állampolgár, lesz oszt kész.
Az fogja itt rontani az optikát, de piszkosul, hogy a főszereplők
2 hónapig mantrázták nekünk azt, hogy a másik egy velejéig romlott,
politikailag impotens, szakmailag semmirevaló erő, akikre egy rántotta
elkészítését sem bíznák rá. Most meg hirtelen szakmai és politikai
együttműködésre fognak „törekedni” egymással? Persze mondhatnánk azt, hogy
figyu a politika erről szól, ez a természete. Harcolunk, majd összeborulunk.
Ezzel kapcsolatban két dolgot kellene megérteni.
Egyrészt lássák be a politikusok, hogy a választó nem hülye.
Nem lehet vele játszadozni majd eldobni. Nem lehet belerángatni őket a
kampányban egy vérre menő harcba, uszítani őket egyik vagy másik fél ellen,
majd azt üzenni, hogy bocsika, eddig fikáztuk XY politikust, de most pihi van,
együttműködünk. Jó ideig bevette azt a szavazó, túllépett rajta, de például a
baloldali szavazók jó részének épp ebből lett elege. Abból, hogy a pártjaik a hátuk
mögött intrikáznak, a kamerák előtti vitákat a háttérben két cigi között
lerendezték.
Másrészt azt kell megtanulniuk a mai politikai erőknek
jobbról és balról egyaránt, amit a régi politikusok tudtak: sose menj el a
falig! Lehet harcolni, lehet politikai és szakmai vitákat folytatni, de sose
gyalogolj bele az ellenfélbe a végletekig, ne alázd meg, ne lépj a
magánéletébe, mert sosem tudhatod mikor kell a támogatása, akár csak egy
szavazatára. Most épp ez a helyzet.
Itt tartunk.
Nézd most meg a képen látható arcokat, öt
frakció vezetőjét. Képzeld el őket egy szobában, ahol egyeztetnek együtt, vagy
külön-külön, és merülj el egy pillanatra abban, hogy ez most dráma vagy bohózat?
És ne tévedjünk, bármilyen módon, de a Fővárost működtetni kell. Valahogy. Vagy
jön egy káoszos 4-5 év, amikor minden egyes forinton megy a vita, és mindenki
azon igyekszik hogyan tudna keresztbe tenni a másiknak, vagy valamelyik
szereplő beadja a derekát és eladja magát az ördögnek a hatalomért.
Mondhatnánk azt, hogy ez az igazi demokrácia, amikor mindent
részletesen meg kell vitatni, és konszenzusra kell jutni. Csakhogy ehhez
demokratikus eszközökkel „játszó” szereplők kellenének…..
Megjegyzések
Megjegyzés küldése